Honlap neveVelünk a múlt
Polák István: Kulturális informatikai rendszerek(2019.06.21.)
A közelmúltban jutott a művelt közönség tudomására, hogy a Budai Vár nagy átalakítási munkálatai és az ott található középületek szoros kormányzati (illetve turisztikai) célokra való átállítása érintik az Országos Széchényi Könyvtár épületét is. Máig bizonytalan, hogy mi is fog történni valójában. Dr. Tüske László főigazgató ugyanis a május 14-i sajtótájékoztatón „kettős költözés”-ről beszélt, digitális átalakításról és fizikai költözésről:
https://444.hu/2019/05/14/kikoltoztetik-az-orszagos-szechenyi-konyvtarat-a-budavari-palotabol
Ez utóbbit – a fizikait - azután még aznap visszavonta, kijelentve, hogy nincs még kormányzati döntés arról, hogy valóban költözik-e a könyvtár a volt Kilián Laktanya helyére. Ám az, hogy a szokásos nyári két hónapos üzemszünetet ezúttal négy hónapra hirdették meg, már jelezhet valamit. A laktanya épületeinek átalakítási munkálatai (ha megindulnak) nehezen lesznek titkolhatók, tehát az ügyet figyelemmel lehet majd kísérni.
A fenti aktuálpolitikai (aktuál-kulturpolitikai) bevezetés csupán azt szolgálja, hogy érzékeltessem, hogyan került a figyelmem előterébe két informatikai rendszer. Mindkettőnek köze van az OSZK-hoz. Az egyik neve Kulturális Statisztika Rendszer, a másiké Magyar Nemzeti Névtér. Ugyanis épp ez utóbbi rendszer elindításának volt az apropója a május 14-i sajtótájékoztató, ahol Rétvári Bence államtitkár is jelen volt. Itt jelentették be ennek a MNN-nek az elindítását. Rétvári meghatározása szerint „Korszakos fejlesztés a Magyar Nemzeti Névtér, amelynek segítségével elérhetővé válik a „bruttó magyar szellemi termék" – mondta Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára. Kiemelte: az egységes nemzeti névtérrel olyan internetes tudásbázis jön létre, amely okosabb, bővebb, pontosabb és megbízhatóbb, mint a Wikipédia. „A nemzeti múlt és kultúra ismerete a hazaszeretet legfontosabb alapja” – állapította meg. „Aki nem ismeri a múltját, nem tudja értékelni a múlt értékeit” – tette hozzá.” (Forrás: http://www.kultura.hu/irodalom/digitalizalt-nemzeti) Ugyanebből a híradásból megtudhattuk, hogy:
„Szakadát István a Magyar Nemzeti Névteret mutatta be. „Az informatikai fejlesztés a különféle, eddig széttagolt adatbázisokban, katalógusokban és online lexikonokban szereplő személy-, földrajzi és testületi neveket teszi könnyen kereshetővé és elérhetővé egyetlen nyitott rendszerben” – mondta. Megemlítette, hogy a rendszer fejlesztése jelenleg a béta verziónál tart, még hatalmas adatmennyiség vár feltöltésre. A kész Magyar Nemzeti Névtér nyilvános és mindenki számára elérhető lesz.
Lendvay Miklós, az OSZK Információszolgáltatási igazgatója szerint gondoskodni kell arról, hogy a gyors változást követni tudják. „A digitális könyvtár nem sokszoroz, hanem megoszt, ezzel jut el sokakhoz”1 – állapította meg. Úgy látja, az egyik legnagyobb paradigmaváltás, hogy tér és idő korlátai feloldódnak.
Magyarország kormánya a nemzeti könyvtár informatikai fejlesztéséhez közel 10 milliárd forintot biztosított. A végrehajtás a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség (KIFÜ) útján történik, de szakmai felelőse az Országos Széchényi Könyvtár. A 2025-ig tartó projekten több mint 250 külsős és belsős munkatárs dolgozik.”
Mindkét informatikai rendszer nagyon szükséges és várhatóan hasznos is lesz. A Magyar Nemzeti Névtér ráadásul még megfelel a háromságelméletemnek is, hiszen három részből fog állni, a magyar szófajok rendszerében is benne lévő három tulajdonnévre koncentrálva. De rögtön felmerült bennem, hogy miért névtér, miért nem névtár az elnevezése? Mitől lenne tér, milyen virtuális tér lehet a valós téren belül? Tán csak nem azért, mert elütötték a betűt a név leírása közben, - hiszen az á és az é egymás mellett vannak a klaviatúrán –s ezt nem akarták bevallani? Sokkal logikusabb lett volna a névtár szó, hiszen a könyvtár is könyvtár, amelyik gondozza, és nem könyvtér. Mitől lenne névtér pl. a személynevek rendszere? Tán csak nem azért, mert az élő és már nem élő személyek térben éltek-élnek, hazánkban vagy a nagyvilágban? Persze-persze, és közben változtatták is az „életterüket” De ugyanakkor időben is éltek, s így már a négydimenziós térhez jutunk el. Az intézményneveknek is van közük a negyedik dimenzióhoz, hiszen az intézmények is időbeliek, keletkeznek, s legtöbbjük nem is él örökké. A földrajzi nevekre jellemző leginkább a háromdimenziósság, kevés olyan elemük van, amik az időben változnak. Ilyenek lehetnek az utcák és terek nevei.
Az elnevezésen való kötözködésem ellenére azonban örültem a felfedezésnek. Több okból is. Részben azért, mert a mai digitális világban a könyvtárak gyűjtőkörébe tartozó dokumentumok is egyre inkább digitálisan (digitálisan is) jelennek meg, s elérésükhöz egyre kevésbé szükséges könyvtári tagnak lenni, könyvtárba járni. Hiszen otthonról is elérhetők a világhálón. Írtam is erről a közelmúltban a honlapomon több cikkben. Arról, hogy a könyvtárak jelentős átalakulási folyamat részesei, s meg kell találniuk az új helyzetben az új szerepeket, könyvtárból tudástárrá kell válniuk. Ez a MNN már egy új szerep betöltésének a jele. Továbbá azért örültem neki, mert beleillik egy másik mániámba, abba, hogy meg kellene fogalmaznom valahogyan a már pályakezdő korszakomban kitalált gondolatkörnek, a rendszerszemléletű kultúraközvetítésnek az alaptéziseit. Mindenféle kulturális informatikai rendszer segítheti ezt a törekvést, azaz a rendszerszemléletű kultúraközvetítés folyamatát, illetve a kultúraközvetítők rendszerszemléletét.
A másik rendszer, a Kulturális Statisztikai Rendszer megléte is újdonságot jelentett számomra. Alrendszereiről ugyan már korábban is tudtam. Az OSZK KMK évtizedek óta készíti és teszi közzé szinte a teljes magyar könyvtári hálózat statisztikai adatait. Ezeket az adatokat fel is használtam abban a terjedelmes cikkemben, ami a 3K Könyv, könyvtár, könyvtáros c. szaklap 2013.09. számában jelent meg (Könyvárak és könyvtárak. 10-24.p.). Akkoriban azonban nem vettem még észre, vagy talán még nem is volt látható, hogy ez a statisztikai rendszer része lett egy még nagyobb rendszernek, ennek a KSR-nek. Pedig ez már 2008 óta elvileg élő, kötelező gyakorlat.
„A közművelődési feladatellátásban érintett művelődési intézmények, közösségi színterek, egyesületek és alapítványok 2008 óta minden évben kötelező jelleggel adatot szolgáltatnak az Emberi Erőforrások Minisztériumának. Ennek eredménye az a kultstat.emmi.gov.hu oldalon bárki számára elérhető, immár 8 év adatait felölelő kulturális statisztikai adatbázis, amelyre jelen kutatásunk során is támaszkodtunk. Az országban működő kulturális feladatellátókról számos adat áll rendelkezésre, az adatszolgáltatók alapadataitól (név, működési hely, fenntartó stb.), a különböző tevékenységeiken átvezető témákon át egészen a jelen tanulmány célját szolgáló infokommunikációs eszközökkel való ellátottságig és a működési-technikai háttér minőségéig.”
Ránézve a fent említett kultstat.emmi.gov.hu oldalra az látszik, hogy kilenc alrendszere van: a közművelődés, a könyvtárak, kortárs kiállítások, színházak, táncegyüttesek, állatkertek, múzeumok, levéltárak és hangversenyek éves adatairól tájékoztat, ebben a sorrendben. Hogy ebből a kulturális adatgyűjtő statisztikai rendszerből miért maradt ki a film, azt nem tudhatom. Csak nem azért, mert mind a filmgyártás, mind a filmforgalmazás kikerült a teljes állami kontroll alól, s piacivá vált? Honnan lehet manapság tudni pl. azt – amit korábban lehetett, hiszen egy foxi-maxis dolgozatomban írtam is róla 1980-ban (tíz magyar film fogadtatásáról szólt a kritika és a közönség körében) – hogy az egyes magyar filmeknek mekkora a látogatottsága? S azt sem tudtam megítélni (ehhez alaposabb lekérdezési folyamatra lenne szükség), hogy ez a kilenc statisztikai alrendszer összekapcsolódik-e valahogyan. Van-e lehetőség például a könyvkiadás és a könyvtári beszerzés tartalmi összehasonlítására stb. Mindenesetre az értékelendő, hogy az adatok akár az EMMI, akár a KSH oldaláról közelítve (ld. https://www.ksh.hu/hssz_tagok_emmi) elérhetőek. S ott akár a másik nagy alrendszerről, az oktatásiról is találhatunk adatokat.
Eddig a KSR-en belül a magyar kultúra egyes részterületeinek az éves adatairól volt szó. Ez a rendszernek – a kulturális informatikai rendszernek – a dinamikus részét jelenti, az eseményeket, a megjelenés-gyarapodás-működés részleteit. A kultúrának azonban a dinamikus része nem működhet a statikus rész nélkül. Ezen a kulturális értékek rendszerét értem, amelyek ugyan nem sorolhatók be a fenti kilenc szakterület mindegyikébe (hiszen milyen statikus értéket nevezhetünk meg pl. a „közművelődés” vagy a „táncegyüttesek” alrendszeren belül), illetve több alrendszerben is benne vannak egyszerre. A képzőművészeti alkotások a kortárs kiállítások és a múzeumok alrendszerében is, a könyvkiadás a közművelődés (pl. a könyvkiadás és -vásárlás) és a könyvtárak alrendszerében. Azt gondolom tehát, hogy a két informatikai rendszernek együtt van értelme, együtt kell működnie, csak együtt képes működni. Ehhez azonban szükség van a kulturális értékeket összefogó megbízható statikus rendszerekre is. A következőkben ezeket tekintem át vázlatosan.
A legalapvetőbb és egyben legrégibb ilyen rendszer épp az Országos Széchényi Könyvtár állománya. Hiszen nemzeti könyvtárként a gyűjtőkörének magvát a hungarika-gyűjtemény jelenti.
Gyakorlatilag tehát minden olyan könyvet birtokolnia kell, amit magyar ember írt és/vagy magyar nyelven jelent meg és/vagy a mindenkori hazánkban jelent meg. Ezek elérhetősége részben autopsziával a könyvtáron belül lehetséges, részben a mek.oszk.hu-n. Ez utóbbin a már digitalizált állomány. (Itt megjegyzem, hogy a nyomtatott szövegek és kéziratok digitalizálását részben a lassúság jellemzi, részben a széttagoltság. Egy pályázat keretében a hungaricana.hu-n pl. elérhető digitalizálva szülőfalumnak, Nemescsónak az evangélikus gyülekezete által megőrzött kéziratos anyaga, ugyanakkor csak hiányosan érhető el az Evangélikus Népiskola c. folyóirat, amiben pedig szülőfalum kántortanítója, Bánó Ádám – aki az előbb említett kéziratos kincs őrzője volt háromnegyed évszázadon át -, több tucat írását jelentette meg a múlt század első felében.) Hogy a digitalizált gyűjtemény a teljes állománynak pillanatnyilag milyen hányadát teszi ki, azt nem tudom. Ugyanakkor magyar írók műveit digitalizálja a Petőfi Irodalmi Múzeum is, és a https://pim.hu/hu/dia url-en teszi elérhetővé. (Azt ugyancsak nem tudom, hogy van-e valamilyen együttműködés a két intézmény között.) Ez tehát azt jelenti, hogy ha valaki kíváncsi otthon egy adott szépirodalmi alkotásra, akkor három eset lehetséges. Vagy megtalálja egyik vagy másik honlapon, vagy fel kell keresnie egy könyvtárat. Ez utóbbi esetben is érdemes a keresést a neten kezdeni, hiszen a nagy könyvtárak már digitalizálták a katalógusukat, s erről online lehet a neten tájékozódni.
Lehetett néha híreket hallani-olvasni egy másik nagy értéktárunk, a képzőművészeti alkotások nyilvántartásáról és esetleges digitális megjelenítéséről. Itt némileg más a helyzet. Az irodalmi művek esetén ugyanis maga a kiadás, annak formai jellemzői ritkán fontosak az olvasónak, legtöbbször a szöveg tartalmára kíváncsi, s az ugyanaz papíron vagy monitoron szemlélve. Egy festmény vagy szobor esetén már sokkal nagyobb szerepe lehet a személyes szemlélésnek. Igaz ugyan, hogy pl. a Mona Lisa egy nagyképernyős kijelzőn valós méretében és színvilágában is megjeleníthető, ez azonban nem állítható pl. Csontváry festményeinek jelentős részéről illetve a Syxtus-kápolna freskóiról. Ugyancsak nem a Dávid-szoborról. Háromdimenziós művek esetén a körüljárhatóságot persze lehet érzékeltetni olyan interaktív megoldásokkal, amilyenekkel pl. virtuálisan bejárhatók egyes utcák, múzeumok, vagy a Zeneakadémia épülete. Ezekben az esetekben a személyes élménynek vagy előtt-je vagy után-ja lehet a digitális változat. Hogy e téren hol tartunk, arról pl. itt lehet tájékozódni: https://www.hung-art.hu/index-hu.html
Úgy vélem, hogy bőven van visszamenőleges feladat.
A következő alrendszer a MaNDA http://mandarchiv.hu/ és itt az url alatt ezt olvashatjuk: Egységes Nemzeti Oktatási és Kulturális Térinformációs Rendszer ... kiállítások érhetők el digitális formában a MaNDA (Magyar Nemzeti Digitális Archívum) ... Ez azért is érdekes, mert mára az oktatási kikerült belőle, s a térinformáció az egykori munkahelyemre, a ma az Óbudai Egyetem keretében működő GEO-ra emlékeztet, ahol pl. van Térinformatikai Tanszék is. De ez a MaNDA közben átalakult, ahogyan ez kiderült (https://mandadb.hu/), illetve a http://forumhungaricum.hu/ lett az utóda. Eredetileg a Magyar Filmintézet utódaként jött létre, aztán mindenféle kaotikus dolgok történtek vele. Ld.: http://tranzitblog.hu/es-hamarosan-a-sotetseg/ . De itt találtam rá egy hírre a közgyűjteményi digitalizálási stratégiáról:
https://mandadb.hu/cikk/996133/Kozgyujtemenyi_Digitalizalasi_Strategia_20172025 . Ami azután részletesen itt olvasható:
Azt azonban nem sikerült kiderítenem, hogy a teljes magyar filmkincs hol és hogyan érhető el digitális formában.
A zeneművek nyomtatott tára szintén az OSZK-ban van. Az előadott művek hanglemezen-cd-n-videón hol érhetők el a maguk teljességében? Ugyanez a kérdés tehető fel a rádió és a televízió műsorairól.
Eddig a kultúra értékeinek rendszerében két részrendszert érintettem vázlatosan, a kulturális értékek rendszerét és a kultúra közvetítő rendszereit. Nem volt benne az oktatás. Holott a kultúra közvetítésének a leginkább meghatározó része az oktatási rendszer, ami az óvoda kezdetétől az egyetem végéig, azaz az emberélet közel harmadában fogadja magába a fiatalokat, és nyújt részükre lehetőséget a kultúra értékeinek a megismerésében. Sőt, létezik felnőttoktatás is. Nem közömbös tehát, hogy az óvodától az egyetemig az egyes szakaszok mit nyújtanak a fiataloknak. Ha erre a területre gondolunk, akkor itt is szemlélhetjük két részre bontva a jelenséget. A statikus részhez tartoznak az oktatási és nevelési programok, a NAT-tól a tankönyveken és tanmeneteken keresztül az óravázlatokig, a dinamikus részhez pedig ezen programok megvalósulási formái, azaz maga a tanítás-nevelés, és nem utolsó sorban a fiatalok fejében és lelkében megmaradó tudás, ismeret. Ebben a részrendszerben is szerepe lehet, illetve szerep kell jusson a másik részrendszer fontos elemeinek, a kulturális értéktár tartalmának (ami – a dolog természeténél fogva - nem teljes mértékben alkotja részét az oktatási értéktárnak), és a megvalósuló kulturális események (rendezvények, műsorok, önálló kultúrafogyasztás) egyes fázisainak.
S ha még messzebbről nézzük ezeket a részrendszereket, akkor mindenképpen melléjük kell tenni a „kultúrafogyasztók”, az „emberek” (fiatalok-felnőttek-idősek) kultúrához való viszonyát. A kultúrafogyasztó avagy nem-fogyasztó attitűdjüket, ismereteiket, készségeiket, szokásaikat. A kultúraközvetítés rendszerszemléletű megközelítése a kínálat és a kereslet egymáshoz viszonyítását igényli, és az egyes értékteremtő és értékfogyasztó jelenségeket és folyamatokat ennek figyelembe vételével érdemes tervezni is és értelmezni-értékelni is. A mai (és még inkább a jövőbeni) informatikai fejlődés ehhez megteremtette-megteremti a technikai-technológiai feltételeket, csak élni kell vele.
- Megjegyezhetjük, hogy persze előfordulhat az is, hogy mindkettőt teszi. Úgy oszt meg, hogy sokszoroz, akkor, ha a felhasználó nemcsak olvas, hanem letölt és ment is. Ahogyan Jézus tette az öt kenyérrel és két hallal a Galileai-tó partján, miközben megosztotta, aközben sokszorozta is. (Lukács.9.10-20.)